...bizony, most kezdődik az Élet. Nekem mindenképpen. Miért ne? Hiszen ágaskodó érzelmekkel ébredtem ma is. E sorok kezdetén ugyan még nem vagyok ötven, de a "liturgia" végére bizonyosan betöltöm azt. Milyen optimista vagyok, hihetetlen! Per pillanat, sejtésem sincs, miről regéljek eme patinás alkalomból, de majd csak vezérli valaki a tollam, odaföntről.

2014. június 03-án tettem le a fegyvert. Szakítottam a politika ellentmondásos világával. Egyszer s mindenkorra. Nagyon tanulságos pár év volt. Az ellenségemnek sem kívánom, hogy a politika posványában prominensként dagonyázó embereket közelebbről is megismerje! Az okokról most csak annyit, hogy

Ilyenkor megnyugszik a lelkem, nincs veszve minden...

Ellentétben a többségi társadalom megtévesztésével - szerény véleményem szerint -,

Mint azt már tudjátok, minden reggel meghallgatom a Kossuth Rádió híreit. Olykor egész nap szól a háttérben, miközben otthon dolgozgatok. Természetesen, erős fenntartásokkal viseltetek mindennemű hírszolgáltató felé. Az elmúlt egy évben

Még most is találok régről olyan bejegyzéseket az amúgy nem igazán használt FB-oldalamon, amelyek eddig elkerülték a figyelmemet. Az alábbiakban egy köszönő-levelet osztok meg Veletek, amelyben a méltatás mellett gyermeki őszinteséggel vázolnak egy hazánkban nagyon is jellemző, sajnálatos és méltatlan mentalitást.

Nem is tudom, hol kezdjem. Az biztos, hogy a megszokottnál kicsit hosszabb lesz a bevezető rész, ugyanis az évek alatti történések és a Gluténnal való rossz kapcsolatom több tekintetben is összegabalyodnak, ám össze is függenek a sorok között. Az elbeszélés végére viszont ígérem, összeáll a kép! Az alábbiak másoknak szolgálhatnak okulásként, és/vagy felismerésként.

Közismert, hogy az Európai Unió Alaptörvényéből kivétetett az a kitétel, miszerint egyik fundamentumát a kereszténység képezné. Vajon miért tettek ilyet ennek a mesterségesen erőltetett képződménynek a "megválasztott" vezetői, hiszen ez az alaptétel volt az egyik alappillére e közös kultúrkörnek.

Egy korábbi bejegyzésemben már méltán felmagasztalt kedves gitárnyüvő barátom FB oldalán találtam az alábbi kortárs bandát. Meghallgattam. Zene füleimnek. Miként elébb >>>említett kollégám<<< gitárjátéka is.

Új felfedezettem, Steffen Schackinger. A minap leltem rá. Ma újra elővettem, ugyanis

Néhány aspektusból összevetjük a minap ajánlott Estas Tonne-t mai főszereplőnkkel, Julian Lage-val. Keith Jarrett, gitáron. Ez ugrott be második hallásra.

Nem vagyok odáig a Country zenéért. Pedig akadnak olyan előadók közöttük, akik hangszeres tudásban verik a felkapott sztárokat is. A népi vonalat

Ma beszéljenek helyettem a hangok...

Bízom benne, hogy pozitívan értékelitek azon igyekezetemet, miszerint az előző részhez hasonlóan a harmadik felvonásra már nem kellett újabb két évet várnotok! Csupán pár napot, hiszen hátrahagytam csapot, papot.

Fültanúja voltam egy érdekes beszélgetésnek, melynek konklúzióit az alábbiakban próbálom meg levonni...