Egyedül! Egyedül?

(Előre elnézést kérek azoktól, akik esetlegesen a ma esti mesém olvastán magukra veszik az alábbi sorokat! Nem áll szándékomban senki irányába személyeskedni, állításaim, gondolataim, vélelmeim az enyémek, mert én így érzem.)

Na, mi verte ki a biztit ma reggel, miközben az MR2 (Petőfi Rádió) szólt az éterből?

Hát persze, hogy egy "dal". Az is lehet, hogy félreértelmezem a mondanivalóját? Nem hinném! Átolvastam, rákerestem a neten. Ugyan némi kettősséget belecsempésztek, de meggyőződésem, hogy csak a felvázolt kép hamiskás árnyalása céljából tették. Ez a reggeli dalocska azt akarja elhitetni velünk, hogy egyedül jó. Nézzük csak meg pár sorát, mit hordoz magában egy fülbemászó dallamocskával eladhatóvá varázsolt Isten, Haza és családellenes propaganda:

„Csak azért vagyok, hogy nekem legyen jó
És az boldogít, ami nekem való
Tangózhatok a tilosban
És nem érdekel, hogy mindenki szembe rohan
Olyan jó...

Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül...”

Lépten-nyomon ebbe a mentalitásba botlok. Biztosan velem van a probléma. Ne értsetek félre, én magam sem születtem szentnek! Ám a felelőtlen, gyermeteg magatartást már rég levetkőztem. Az ember társas lény. Még én sem remetének készültem erre a bolygóra. Annak ellenére sem - hiszen tudjátok rólam -, hogy mindenről markáns véleményem van és a természetem is elég nehéz. Nem vagyok egy könnyű eset, na. Viszont azt tudom, hogy amikor családot alapítottam, azt nem pár évre gondoltam. Nem "hülyegyerekek, csak úgy bele a vakvilágba, vagy majd lesz valahogy" módjára vállaltam fel a családalapítás és a vele járó gyermekvállalás intézményét. Ugyanis, mindez komoly felelősség, a gyermekeink számítanak ránk, fontos a védőháló, melyet kizárólag apa és anya együtt adhatnak meg nekik. Szóval, miután gyermekeket vállaltunk, nem állunk odébb! Ez nálam alapvetés.

Tudom, hogy sokkal könnyebb és egyszerűbb az esetlegesen adódó problémák elől megfutamodni, mint megoldani azokat. Miként az élet más területein is ezt tapasztaljuk. A politikában, az üzleti életben, vagy akár csak a baráti kapcsolatoknál. De ne feledjük, hogy egy politikus sem adhatja fel az elképzeléseit, mert páran ostorozzák. Egy üzletember sem pihenhet a gondok közepette, mert tönkre mehet. Barátokat szerezni is sokkal könnyebb, mint megtartani őket. No, de mi végre jöttünk a világra, ha a konfliktusokat nem tudjuk emberek módjára kezelni? Ha képtelenek vagyunk szeretni? Ha nem tudunk megbocsájtani? Ha a gyermekeinket eldobjuk magunktól? Ha elfutunk, mert adódott egy kis probléma? Mindez mi, ha nem gyávaság?

Többször hallom, hogy van, aki tudatosan távol tartja magát a családalapítástól, nem vállal gyermeket. Fáj a szívem, amikor ilyet hallok. Ha tudtam volna, mekkora ajándék az élettől egy gyermek, hamarabb ”teszem a dolgom”. Gyermek, aki mikor rám pillant és elmosolyodik, akkor képes lennék lehozni neki a csillagokat is az égből. Bármit megtennék, hogy ő boldog lehessen, hogy többet érhessen el az életben, mint ami nekem megadatott. Itt főleg a lelki és nem az anyagi boldogulásra gondolok. A valós boldogságra. Mégis mi adhat egy felnőtt emberi lénynek nagyobb esélyt a boldogságra, mint egy gyermekekkel benépesített család? Akit a saját családja nem tesz boldoggá, abban vajon milyen lélek lakozik? Aki nem tud örülni a sajátjainak? Annak, ahogy cseperednek, kinyílik az értelmük? Milyen ember az, aki ezt képes feladni, vagy adott esetben elvenni a választott társától? Mindezt a pillanatnyi, ám vélhetően hamis illúzióként dédelgetett álmai miatt? Igen, hamis álmok! Miért? Mert senki ne higgye azt, hogy egy új kapcsolat kezdeti ködbe burkolózott hónapjai kitartanak a végtelenségig. Nem! Három-, hat hónap, jobb esetben egy év elteltével ott is elkezdődnek a viták, előjönnek a különbözőségek, kialakulnak a konfliktusok. Az élet nem habos torta, hanem folytonos küzdelem és kompromisszumok garmadája. Amint a gyerekek megszületnek, ez csak fokozódik.

Engem feldühített ez a nóta. Nem kicsit.  

Ordít a sorok közül a normális emberi lét alapjait képező családellenesség. Az önzőség. A társadalmi normákkal való szembemenetel. A társas lét elutasítása.

Látom én, hogy sokan megeszik ezt a maszlagot és „élni akarok” kiáltással nevelnek különféle állatokat gyermek helyett. Ez amolyan pótcselekvés, önnön magukat csapják be. Aztán később, 40 felett pedig bepánikolnak. Van, akinél még akkor sem késő, de a többség szépen kifut az időből. Nyomorult élet vár rá ezek után. A magány. Hiába lesz esetleg egy társa, gyermekek nélkül mit sem ér az már. Egy nagy üresség ”tölti ki” a lélektelen testet, haláláig a megbánás kísérti, soha nem lesz már igazán boldog. Hangsúlyoznám, hogy mindez az én szubjektív véleményem, mielőtt bárki sértődésbe esne!

De nézzük azokat, akik a családalapítás után „bolondulnak meg”!

A helyzet legalább annyira rossz, mint az alapból szinglik esetében. Bár itt már van gyermek, csak éppen szegénykéim csonka családban nőnek fel, ami örök életükre lelki sérültté kárhoztatja őket. Tudom, hogy ezt a legtöbben másként gondolják, de tévednek! Mondják, hogy jobb elválni, mint állandó feszültségben élni. Igaz – szélsőséges esetek léteznek. Ám amikor ilyen nem áll fenn, a konfliktusokat kezelni kell és lehet is. Csupán a propaganda - melyet ez a dal is képvisel - hiteti el a többséggel, hogy az egyetlen megoldás a különválás. Legutóbb egy iskolai bálon tapasztaltam meg, hogy ezek az ”újszinglik” társkereső oldalakat böngésztek (!) az okostelefonjukon. Szánalmas?

Ugyanakkor, bárkinél előfordulhat, hogy megbotlik. Uram bocsá’, még ennél több is lehetséges. Ám egy botlás után is talpra lehet állni. Sőt, a visszatérés lehetősége is megmarad.  Egy pontig bizonyosan.  A családot elhagyni bűn. A legnagyobb bűnök egyike. Hangsúlyozom, abban az esetben, ha nem áll fenn olyan extrém momentum, ami józan emberi ésszel fel nem fogható!

No, de miért kell a hazai fősodornak folyton-folyvást ehhez a negatív propagandához nyúlnia? Miért kell felülni az említett véleményhatalom uszításainak? Miért ül fel a többség? A válasz – véleményem szerint – nagyon egyszerű,

Göbbelszi propaganda:

„Ahogy több propagandista is felismerte, a módszer hatékony, mert ha valamit kellő ideig (és hatással) ismételgetünk, az emberek egy idő után hajlamosak elfogadni igaznak – talán mert megszokottá válik, mint egy ismerős bútordarab, észrevétlenül része lesz az ember gondolkodásának. Szélsőséges formájában akár agymosásra is alkalmas. A rendíthetetlen „ismételgetés” módszerét – némi iróniával – elterjedten nevezik mantrázásnak a publicisztikában és a közbeszédben egyaránt.”

Erről van szó. Ezt pedig fokozza, amikor az egyedül maradt, vagy -hagyott ember a saját sikertelenségét, megalázottságát „rányomja” az éppen negatív hangulati hullámba érkező barátjára, embertársára. „Ha nekem nem jó, neked se legyen jobb” felkiáltással még mélyebbre küldi, nehogy véletlenül sikerüljön a másiknak kimászni a gödörből – ismerős történet, ugye? Szóval, a rádiók, tv, internet és mi magunk - ezen propagandának bedőlve – tesszük tönkre saját és embertársaink családi életét. Csak gratulálni tudok az emberiségnek! A Véleményhatalom (a Pénzhatalommal karöltve) beküldte a többséget a saját maga által kreált zsákutcába. Így kérem – családok nélkül - nem lehet sem nemzetet, sem hazát építeni. Ugyanis egészséges identitástudat nélkül nincs összefogás, összefogás nélkül pedig nincs felemelkedés. Esetünkben az identitást a család képezné!

Nos, már így is többet véstem, mint amennyit szerettem volna e témában, de tudnám fokozni. Az is biztos, hogy nem terjedt ki a figyelmem minden momentumra. Mondhatni, véleményem a teljesség igénye nélkül fogalmazódott meg. Az MR2 propaganda hallatán, hirtelen felindulásból - és persze némi tapasztalattal fűszerezve - íródtak soraim. Vitát lehetne nyitni a fentiek alapján, hiszen minden élethelyzet más. Én csupán egy manapság jellemző, un. trendi magatartásformára kívántam felhívni a figyelmeteket, ami romboló hatással bír a társadalom egészét tekintve.

Minden szempontból beteg világban élünk. Mi, emberek tesszük beteggé. Mi lehetne az első lépés ahhoz, hogy ezt a megállíthatatlannak tűnő zuhanást megállítsuk? Mikor lesz rend az eltévelyedett fejekben? Minek kell ahhoz történnie, hogy a Mátrixból felébredjünk?

Valóban jó egyedül?

(Eredeti megjelenés: 2015.02.17. https://www.facebook.com/nagy.testverek.9/posts/793296850763662)

Nagycsuri 2015.10.12.