Bízom benne, hogy pozitívan értékelitek azon igyekezetemet, miszerint az előző részhez hasonlóan a harmadik felvonásra már nem kellett újabb két évet várnotok! Csupán pár napot, hiszen hátrahagytam csapot, papot.

Tudom, tudom, kicsit megkésve jegyzem e sorokat, hiszen 2015. december 3-án tettem közzé az első részt. Abban ígértem a folytatást. Az pedig már majd' két éve volt. Észrevettétek, milyen gyorsan szálltak el az évek? Miután elértem a huszadik életévemet, felgyorsult az idő múlása. Nem is bírom…

Nóra névnapja van ma. Azt is megtudtam ezen a napon egy kedves Nórától, hogy csak egy ilyen nap van a naptárban. Nem úgy, miként a Máriák esetében, például. Hiába no, úgy tűnik, Nóráink kiváltságosok. Ibsen Nórája bizonyosan.

Nagy Károly névvel illetvén, 1968 március 08-án láttam meg a napvilágot. Szép ajándékként Jóanyámnak, az akkoriban (és egyes körökben napjainkban is) Nőnapként emlegetett ominózus ünnepen. Sírva hagytam el a szülőcsatornát, ugyanis

Tegnap is emlegetett harapós kedvem levezetése céljából megosztok Veletek egy korábban megírt, most kiegészített, ám eddig "eltitkolt" gondolatsort. Bár tegnap óta a harapós kedvem elszállt, azé' biztos, ami biztos! Ahogy egy korábbi bejegyzésemnél megjegyeztem, a

Épp az imént "beszélgettem" Csongorral, Viber-en. Ide jutottunk. Tíz éves korára elveszítette az apját. Nem az ő hibájából persze! Nyilván a

Az élet rövid. Nagyon rövid. Ez leginkább akkor derül ki számunkra, amikor már visszatekintünk az elmúlt évtizedekre és fejünket csóváljuk, amiért annyi mindenből kimaradtunk. Most épp nem a kapuzárási pánikra utalok, csak

- Amikor az ember lelkében a harag, a düh, a gyűlölet és a bosszúvágy helyét a