Bízom benne, hogy pozitívan értékelitek azon igyekezetemet, miszerint az előző részhez hasonlóan a harmadik felvonásra már nem kellett újabb két évet várnotok! Csupán pár napot, hiszen hátrahagytam csapot, papot.

Tudom, tudom, kicsit megkésve jegyzem e sorokat, hiszen 2015. december 3-án tettem közzé az első részt. Abban ígértem a folytatást. Az pedig már majd' két éve volt. Észrevettétek, milyen gyorsan szálltak el az évek? Miután elértem a huszadik életévemet, felgyorsult az idő múlása. Nem is bírom…

Nagy Károly névvel illetvén, 1968 március 08-án láttam meg a napvilágot. Szép ajándékként Jóanyámnak, az akkoriban (és egyes körökben napjainkban is) Nőnapként emlegetett ominózus ünnepen. Sírva hagytam el a szülőcsatornát, ugyanis

Korábban egy észidészi és egy Lou Reed nótát ajánlottam figyelmetekbe Tok Tok Tok-tól, itt! Most a "szex-drog-rock and roll" szubkultúra első üdvöskéjétől, a

Elég gáz, hogy a "főszezon" kellős közepén van időm itt írogatni. Nem kevésbé, hogy a

Itt és most nem a csütörtöki csillaghullásról értekezek. Igaz, a csillaghullásról jutott eszembe a Csillagok hullása is. Amúgy,

Énekelni azt nem tud szegénykém. A hangja viszont jó - mély, rekedtes, rockos, bluesos, egyszóval: "mocskos" Más szóval: Hobo (https://www.facebook.com/hobo.official?ref=ts&fref=ts) Tegyük félre a politikai és egyéb negatív felhangokat, melyek személyét körül lengik! Amint ez sikerül,