'80-as évek közepe, Keszthely. A zenei élet nem volt túl nagy, de bontogatta szárnyait néhány fiatalokból álló rock-formáció. Leventéék gimis zenekara nagy sikereknek örvendett, ugyanis

egészen jó minőségben interpretálták az Illés és társai szerzeményeit. Beke Lacit tartottam abban az időben a helyi legjobbnak, tisztán emlékszem, ahogy gitárján pengette, Mike Oldfield: Moonlight Shadows-át. Én meg csak tátott szájjal lestem, hogy: "ilyet és így is lehet?" Sajnos, ő nagyon fiatalon ment el, egy autóbalesetben vesztette életét.
Bejártunk ugyanakkor a korabeli Gösser sörözőbe, ahol jazz-konzis fiatalok alkotta kiváló zenekarok játszottak esténként. Aranykezű, Arany Ákos zongorista barátom több szezont is lehúzott ott. Nagyon sokat tanultunk és lestünk el tőlük. Még gitárórákra is jártam egyikükhöz.
Mi az akkori Bészöv klubjában kaptunk próbahelyet. Békának hívtuk a delikvenst (kiguvadt, gülü szemei voltak, épp csak nem brekegett szegényem), aki lehetővé tette nekünk, hogy bejárjunk zenélgetni. Jó fej volt amúgy, nem akarom bántani. No, nem volt ingyen, hiszen cserébe nőnapi bulikat kellett prezentálnunk. Vermona erősítőket és egy dobszerkót birtokoltak Bészövék, ami jól jött, hiszen nekünk se pénzünk, se garázsunk, csak a töretlen lelkesedésünk volt meg. Egy saját készítésű- és egy Jolana Galaxis gitáron nyomtam. Ha a szükség úgy hozta, akkor pediglen dobon. TG meg az én gitáromon olyankor. Az effektjeimet is faterral fabrikáltuk. Torzító, valamint Wah-Wah pedált is remekeltünk akkoriban. Ákos Somogyi​ is sokat segített ebben a Szabadnép utcai pecó árnyékában. Két buli között természetesen. Első erősítőm egy Regent kéthangszórós, zengetős, harminc wattos combóként funkcionált. Golyó​ tudja miről beszélek, ugyanis amikor először bekapcsoltam a Szabadnép utcában, egyből szóvá tette, hogy milyen faszán szól a cuccos. Csakhogy Ő nem mellettem állt, hanem a párhuzamos Széchenyi utcában, otthonában. Ami azt illeti, a lehetőségeinkhez mérten tényleg nem voltak annyira rosszak a Vermona és Regent erőlködők. Azt nem mondom, hogy a későbbiekben általam is tulajdonolt Marshall szett nem volt hatezerszer jobb náluk, de akkoriban örültünk, hogy egyáltalán megszólaltunk valahogy.
No, a bészövös időkben csapatunk tagja volt Nagy Lajos Barátom is, aki klarinéton, illetve szaxin fújta. Az ő ötlete volt, hogy dolgozzuk fel, Bartók Béla - Este a Székelyeknél című darabját. Mondanom sem kell, merész próbálkozás volt ez akkoriban. Mit ad Isten, egy tehetségkutatóra is beküldtük a felvételt. A kritika sem maradt el. Volt benne jó is, meg rossz is. Először is azt nehezményezték, hogyan jövünk mi ahhoz, hogy Bartókhoz hozzányúljunk. Lajos amúgy zeneiskolás volt, tudta mit fúj és azt jól is művelte. Rockos, bluesos formába öntöttük Bartókot, elképedtek az "elemzők". Egyedül TG-t dicsérték meg, mondván egészen Mayall-osan gitározik. A kényszerdobost, azaz engem meg jól lehúztak. Persze jogosan, hiszen amúgy gitáros voltam, vagy mi a fene.

Gyönyörű ez az alábbi felvétel. Párját ritkító. Szívhez szóló, megríkató. Érzelmeket felkavaró, kiszáradt szemekből könnyeket fakasztó. Ha valaki tud még ennél szebbet is, Bartók Bélától, kérem, tegye a linket a hozzászólások közé! Köszönöm!
A csatolt hanganyagot hallgassátok csukott szemmel és képzeljétek magatokat Székelyország hegyei által övezett csodaszép tájra! Idén lett volna lehetőségem odalátogatni, a Csíki Búcsú alkalmából, de akit szerettem volna magammal vinni, sajnos nem ért rá. Jövőre már nem lesz kifogás! Addig nem teljes az élet, amíg a határvidéket fel nem térképeztem. Még az is lehet, hogy a székelyek határőr státuszát én magam fogom visszaállítani, de akkor aztán Isten irgalmazzon az ezeréves határon innen élő és kívül rekedt oláhoknak!
Isten engem úgy segéljen!

(Eredeti megjelenés 2015.06.11. https://www.facebook.com/nagy.testverek.9/posts/853040298122650)

Nagycsuri 2015.10.22.