Úgy tűnik, az utóbbi napok zenei irányzata továbbra is rám "nehezedik". Fogva tartja a lelkem. Nem csodálom amúgy. Írtam már korábban, hogy
számomra a zenében fontosabb az érzelmek kinyilatkoztatása, mint a technikai tudás villogtatása. A kettő pedig ritkán jár együtt.
Na, jó, azé' nem olyan ritkán. Most nem fogok példákat sorolni egyikre sem, mert akkor litániát kellene körmölnöm Néktek.
Szóval, ez a Knopfler gyerek igen nagy nótákat remekelt. Múzsája, JJ Cale volt. Most pörög előttem egy 2015-ös római koncertfilmje, ahol éppen a kedvenc dalomat, a Telegraph Road-ot pengeti egy Steel- és egy Shekter gitáron. Azt hiszem legalábbis. Libabőr. Időközben nagyon megöregedett szegényem, de a húrok most is érzelmesen rezegnek kezei által. Szentimentális férfiember lehet Mark. Nyilván, hiszen lélek nélkül alkotni sem lehet. Aki maradandót és az átlagtól eltérőt tesz le az asztalra, az mindig egy magasabb szellemi és emocionális síkon "tartózkodik”. Ez lehet veleszületett adottság, vagy valami, illetve valaki által befolyásolt állapot is. Esetleg ezek keveredése. Knopfler-nél a veleszületett adottságot vélem felfedezni. Semmi ”rásegítés”. A zenetörténelemben akad ez utóbbira is példa bőven. Konkrét albumokat is meg tudok nevezni, amelyek megváltozott/megváltoztatott tudatállapot végeredményei. Csak egy-két példa: a Beatles Bors Őrmestere, vagy a Rolling Stones Sátán Őfelsége Parancsára lemezei. Hendrix több felvétele - a legárulkodóbb talán az Axis Boold as Love, valamint az Electric Ladyland. Ezek mind formabontóak, az addigiaktól teljesen eltérőek és többnyire kreatívabbak voltak. Talán a pacifista mozgalmakat is részben ez a jelenség mozgathatta, ki tudja. Knopfler - ismereteim szerint – soha nem folyamodott tudattágító szerekhez. Esetében nem is beszélhetünk extrém töltetű korongokról. Nagyjából mind megüti a szintet. Számomra a korai Dire Straits és a szólókorszakbeli lemezek a legkedvesebbek.
Nagyon meleg van és párás a levegő. Gondolkodni is nehezemre esik. Olvasgatni is csak erőfeszítések árán tudok. Írni meg aztán pláne. Így aztán úgy döntöttem, hogy itt abba is hagyom a betűvetést és inkább zenét hallgatok. Benneteket is erre sarkallak! Délután pedig strand, nincs kibúvó! Jót ne halljak Rólatok!
(Eredeti megjelenés 2015.08.06 https://www.facebook.com/nagy.testverek.9/posts/880521478707865)
Nagycsuri 2015.11.04.
