Zenéljünk! No.47.

2015. november 04. 13:51 - Nagycsuri

Balanescu quartet: Robots; Philippe Jaroussky: Lascia chio pianga (Videók)

Gyerekkoromban ki nem állhattam a hegedű hangját. Ahogy teltek múltak az évek (azóta jó sok), szinte észrevétlen közeledtem e hangszerhez. Az első katartikus élményem egy

klasszikus előadótól eredeztethető, aki szólóban produkált valami gigantikus darabot. Mintha odaszegeztek volna a székemhez. Hasonlóképpen jártam anno, Philippe Jaroussky-val is. Ő pedig egy énekes, kontratenor hangfekvésben. Ez nagyjából a női altnak feleltethető meg. Egy férfi előadótól viszont más - szerintem mélyebb - érzelmi töltöttséggel. Egy fantasztikus felvétel tőle:

(Pár gondolatot engedjetek meg Philippe-ről is:

Őszintén bevallom, hogy a klasszikus zenében nem vagyok otthon, így csupán erőteljesen szubjektív, pillanatnyi érzelmektől fűtött véleményt tudok megfogalmazni róla. Csak amennyire a Progressive-Rock-ban találkoztam klasszikus zenei motívumokkal, arról pedig már értekeztem egy korábbi bejegyzésemben. Ám van pár momentum, ami mélyen megérint. Ilyen pl. Philippe Jaroussky éneke is. Kontratenor, ami azt hiszem a női alt férfi megfelelője. Hihetetlen átéléssel, vele született tehetséggel és alázattal közelíti meg a zenét Jaroussky. Véletlenül "botlottam" bele, már nem is emlékszem, hogy hol és mikor. Azt viszont elmondhatom, hogy első hallásra gyökeret vert a lábam és nem bírtam elszakadni onnét, míg véget nem ért. A zene és az ének külün-külön, de együtt is nagy hatással volt rám. És van ma is, bármikor meghallgatom.)

Visszatérvén, Balanescu gondolt egyet és előállt egy Kraftwerk feldolgozásokat felvonultató fekete koronggal. Jómagam nem tartom túl nagyra a Kraftwerk "robotzenéjét", nemes egyszerűséggel csak viziprüttyprütty-ként szoktam meghatározni. Az általuk kigondolt dallamok viszont inspirálóak. Balanescu ezt a korai számítógépes pötyögést valódi zenévé varázsolta. Szinte, kortárs klasszikussá. Mindezt pl. a Metallica-t és egyéb rock-nagyságot modellező vonós csapatoknál korábban (1992-ben) . Érdekes, míg előbbieket agyon-vissza, addig Balanescut egyáltalán nem reklámozták. Így aztán a média-vezérelt tömegek nem is ismerik. Milyen kár - mondaná a holló, miközben kiesne a csőréből a sajt. :D Igaz, Balanescu sokkal inkább minőségi és ezzel együtt értéket képviselő, mint az összes többi sztárrá lett hasonmásuk együttvéve. Bocs, amiért ennyire szigorú vagyok!