Egy kiváló magyar csapat, akik mesterien művelik a blues-muzsikát. A Palermo Boogie Gang. Egykoron, a '90-es évek elején, amikor ez a stílus épp reneszánszát élte, itt Keszthelyen is megfordultak. Nevezetesen, a
John's Pub-ban. Akkor nyitott a hely. Profi módon próbálták üzemeltetni, de ez sajna senkinek sem kellett. Pár nagy sikerű koncert után elapadt a közönség, az első tulaj feladta. Én így emlékszem erre az időszakra. Amúgy, errefelé mindenki sírt, hogy nem történik semmi, amikor pedig mégis megvillant valami fény az alagút végén, akkor ugyanezek az emberek visszahúzódtak a sötétségbe. Tisztelet a kivételeknek! Érdekes, hogy már akkor is ez volt a jellemző, pedig az Easy Rider-ben és az 512-ben több száz fős koncerteket adtak az akkori hasonszőrű zenekarok. Köztük a CB is. Igaz, ott nem kellett több ezer forintért vacsorálni, vagy drága söröket vételezni, hiszen elérhető árakkal dolgoztak Cusiék. Aztán '95-ben lehúzták a redőnyt és vége lett a szép időknek. Az élő zene ezután már senkit sem érdekelt. Ma már a báli csapatok legtöbbje is csupán gépről "zenélget". Elég szánalmas, de ezt hozta a pénzszűke. Az alábbi felvételen már megőszültek a skacok, de a zenéjük "átjön". A magam részéről manapság már egyre inkább a Pub jellegű koncerteket kedvelem. Csak éppen nincs hova menni ez ügyben. Legalábbis a közelben. Ismerősök szokták mondogatni, hogy jó lenne egy ilyen élőzenés blues-rock klubot létre hozni, de nagyjából ennyiben ki is merül a történet. Nekem lenne hozzá amúgy kedvem, hogy egy ilyen helyet üzemeltessek, de a korábbi tapasztalatokból kiindulva a hirtelen fellángolást rögtön el is emészti a realitás. Hiába, amíg a nyugati árak mellé keleti béreket oszt a hatalom, addig bizony ne várjunk csodát. PestBuda egy más történet. Állam az államban. Ott egy százassal több a fizu és van hova lenézni, akár minden egyes este. De Bécs sincs messze, ahol hasonló a helyzet. Csak ott már egy nullával magasabbak a bérek a miénkhez képest. Lehet választani! Az olyanok, mint én, aki itt szeretne élni, azoknak be kell érni egy videóval. Pedig milyen jó is volt tízen-huszonévesen a Golf-ban cseverészni együtt a haverokkal. No, meg kicsit később az akkoriban még igényes élőzenéket felvonultató 512-ben és Easy-ben. Most meg itt diskurálunk a Mátrixban és csak elvétve találkozunk a való világban. Sőt, már itt is elapadni látszik az érdemi párbeszéd. Nekem hiányzik a személyes kontaktus, de csak az a fajta, amikor tartalommal is telített a találka. Miként a blues-reneszánsz korában. Jókat dumáltunk, de hol van az már. A minőség a zenében sem trendi. Elég csak belehallgatni a rádiók repertoárjába. Ez ügyben tegnap fakadtam ki, Wellhello ügyben, itt! Olyan szinten rombolják a mai fiatalok igényszintjét, műveltségét, hogy szó nincs rá. Legalább ismertetnék meg velük a század elejétől kezdve a könnyűzene fejlődését, állomásait, de nem. Eszük ágában sincs olyan szövegekkel untatni a nagyérdeműt, ami legalább gondolkodásra sarkallná őket. Amiből táplálkozván legalább pallérozott szókincsre tehetnének szert. Ha már az irodalom órán nincsenek jelen. Tudjátok mit mond a fiatalabb generáció, amikor Hobóval, vagy bármely értéket képviselő hanghordozóval "untatják" őket? Pontosan ezt: unalmas. Tudjátok miért gondolják így? Mert szöveg-centrikus és nem csupán bárki által azonnal megjegyezhető és mantrázható refrénből állnak. Úgy mondják: "nem pörgős". A mai kor embere annyira túlpörgött, hogy nem bírja elviselni a disztingvált megnyilatkozást. Ijesztő? Az. No, de ne adjuk fel! Szép óvatosan kell adagolni az értéket gyermekeinknek! Egy eksön-Walt Disney mellett le kell őket ültetni a Frédi és Béni (kizárólag eredeti szinkronnal!!!), a Dr. Bubó és a Magyar Népmesék mellé is! A zenében is törekedni kell az érték felé! Minden stílusban meg lehet találni azokat a felvételeket, amelyek értéket hordozók. A kortárs zenében is! Na, ugye, hogy igazam van?
Kapcsolódó:
(Eredeti megjelené 2015.08.27. https://www.facebook.com/nagy.testverek.9/posts/890964397663573)
Nagycsuri 2015.11.05.
