"Jaj úgy élvezem én a strandot..."

2015. november 09. 16:10 - Nagycsuri

avagy, minden Woodstok-ban kezdődött (Videókkal)

A rossz idő elmúltával, tegnap újra úsztam a Balatonban. Bár, lassan másfél hete bennem van valami kehe. Az arcüregemben kezdett, lement a torkomra és most már a

légcsövemet bitorolja. Baci, vagy vírus, nem tudhatom. Önjelölt "orvosok" cinikusan azt mondják, hogy gyógyszerrel két hét, anélkül 14 nap alatt tűnik el egy ilyen fertőzéses állapot. Egykori háziorvosom, aki családunk barátja is egyben, mindig azt mondta nekem, hogy "majd ez is elmúlik". Eddig bejött. Mindig igaza volt. Sokmindenen keresztül mentem ez alatt a pár földi évem alatt. Nekem is megváltozott a hozzáállásom ezekhez a dolgokhoz. Nem foglalkozom vele, pillanatnyi állapotként tekintek rá és ily módon könnyebben viselem. Népi praktikákat vetek be ellene, amelynek része pl. a házi pálesz is. Naná! Szóval, nyavalyám ellenére úsztam. A nap már nem jár oly magasan, mint a nyár közepe táján, de az erejét még éreztette előzőleg megbarnult bőrömön. Ami már épp kopásnak indult, illetve megkezdte a hámréteg cseréjét. Huszadika után, ahogy a bőrömnek, úgy a víznek is megváltozik a színe - vízválasztó ez a titokzatos dátum. Szemernyit sem veszít szépségéből, csupán másként mutatja magát. Imádom! Erőszakkal sem tudnának elszakítani szeretett szülőföldemtől!
Fagyiztunk is egy kedves ismerősömmel. Csaba Mándi -ék kiváló fagylaltját kóstoltuk meg, ahogy szinte minden nyári napon így cselekedtünk a srácaimmal is. Ők most sajnos nem voltak velem. Viszont a nyár folyamán szinte minden nap. Egész szezonban nyaraltunk. Igaz, hogy ez a megcsappant üzletmenetnek tudható be, hiszen évről-évre kevesebb a fizetőképes turista. Minden rosszban van valami jó.
Kellemes meglepetés volt, hogy az alig ötven főt számláló strandoló között több kedves ismerősre is ráakadtam. Krisztina és Ricsi is köztük volt. Ricsiék ugyan már betértek hozzám a sétálóra is, de mindig öröm a találkozás. Ők is gazdasági menekültek, Angliában kötöttek ki. Végignéztem az itthoni "haláltusájukat", ami miatt aztán nem maradt más választásuk nekik sem. Kriszta Berlinben él, de sűrűn hazalátogat. Élete párjával, aki büszke német fiatalember, de évről-évre egyre szebben beszél magyarul is. Nem úgy, mint pár honfitársunk, akik áméríkái stílusban csak áffektálni tudnak. Pár év és nagyobb magyar lesz Kriszta "tanítványából", mint a Petőfi Rádió tudatzavaros üdvöskéiből. A magam részéről már most többre tartom őt. Ígérték magukat mára egy csevegésre, de eleddig nem jelentkeztek. Biztosan közbejött valami fontosabb. Sebaj, legközelebb!
Ma is úszni fogok délután. "Jaj úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó" - mondja a korabeli nóta:

Ha már Balaton, ebből az érából itt egy hazafias nóta is:

Ugyan én nem pancsoló kislány vagyok, hanem egy érett férfiember. Ráadásul, érettségem mellett egyre jobban élvezem az élettől újra kialkudott szabadságomat is. Így visszarepülhettem tízen-huszonéves koromba. Csak éppen most már bölcsebben, tudatosabban és tapasztalatokkal felvértezvén tehetem meg ugyanazokat a dolgokat, mint annak előtte. Minden tekintetben üdítőleg hat rám. Úgy osztom be az időmet, ahogy nekem tetszik. És persze, akivel nekem tetszik. Mondjuk, ez nem mindig adatik meg, de törekszem rá. Higgyétek el, több dolog van a világon, amiért érdemes élni, mint minduntalan sopánkodni!
Esténként a hangerőt is felcsavarom, volume max-ra. Tegnap Jimi Hendrix volt soron, előtte este Carlos Santana és egy Weather Report Tribute album, valamint az elmaradhatatlan Barbaro. A truibute olyan nevekkel, hogy érdemes lenne belefigyelgetnetek! Bizonyos hangok csak nagy hangerőn jönnek elő a lejátszóból. Amikor az említett érában egy tömbházban laktam, a lakók többsége pár év alatt jazz-blues-rock rajongóvá vált. Vagy épp elköltözött. Tudjátok mekkora szenvedést okoz egy hangszeren tanuló nyekergése? Na, ezt is megtapasztalhatták szegénykéim. Nyűttem a gitárt akkoriban, napi négy-öt órában. Most e tekintetben is visszarepülök az időben, bár nem ekkora intervallumban szaggatom a húrokat. Viszont családi ház révén senkinek sem ártok. Még szomszédok sincsenek a közvetlen közelemben. Időközben ráadásul - mint említettem - remete lak lett belőle. Nem baj ám, majd életet varázsolok bele. Simán! Régen is így volt, spontán bulik tömkelegét kezdeményeztük az akkori Csuri-lak -ban, Ákos Barátommal.
Jó ha tisztában vagytok vele, minden Jimi Hendrixnél kezdődött. Forradalmat csinált. Vér nélkül. Igaz, abban az időben is dúltak a regionális háborúk, de ő a maga módján pont ez ellen harcolt.
Carlos Santana is ott volt Woodstok-ban. Micsoda energiabomba volt az akkori csapata is. Főleg a dobos. Fiatal gyerek volt, de izzott a levegő körülötte. Sajnos, korán meghalt. Santana is stílusteremtő erővel bírt. Alább egy szentimentálisabb felvételét ajánlom szíves figyelmetekbe! Ez a hangulati elem telepedett rám éppen. Nagyon szép zene. Lélekápoló.Most pedig, ha megengeditek, elköltöm szerény ebédemet, amelyet édesanyám készített nekem! Mert ő még ahhoz a nemzedékhez tartozik, ahol az anya valóban édesanya. Csókollak Benneteket!