Újjászületés

2015. november 10. 13:20 - Nagycsuri

avagy, életünk tele van útkereszteződésekkel (Videóval)

Nyárzáró bulit tartottunk a srácaimmal. Csatlakozott hozzánk - két szintén csonka-család. Vicces? Amíg nem Veled történik, addig esetleg. Két autóval mentünk, összesen

hat gyerek és három felnőtt. Az általam vezetett autót kísérő anyuka a végcél elérését követően sérelmezte, hogy Hévíz után elhagytuk őket és amúgy is túl gyorsan hajtottam. Ez annyit jelentett csupán, hogy az alsópáhoki emelkedőtől Zalacsányig kb.120-as tempóra gyorsítottam. Nem másért, mint a domborzati viszonyok könnyebb leküzdése érdekében. Azután visszaálltam normál sebességre, hogy követni tudjanak bennünket és ne szakadjunk el egymástól. Bevártuk őket. Említett hölgy a Hévíz-Zalacsány közötti szakasznál elkövetett megbocsáthatatlan bűnömért nemes egyszerűséggel lebunkózott. "Vállalom" - kiáltotta Nafferó a koncertjein. Egyébként egy végtelenül aranyos, kedves tüneményről van szó, akit azért nem nevezek meg, mert nincs itt közöttünk, a Mátrixban.
A következő gikszer a Gébárti Tó közelében, úti célunknál várt ránk. Magasröptű beszélgetést folytatván, Szilvi barátosnémmal, későn vettem észre egy stop táblát és satufékkel csúsztam bele egy kereszteződésbe. Egy icipicit, a kocsi orrával. Épp nem járt arra kamion. Ismeritek azt a Clapton nótát, amelynek Crossroads a címe? Na, ott, abban a szituációban, miközben levert a víz, nekem sem ez jutott hirtelen az eszembe. A dalt egyébként Robert Johnson írta. Clapton pedig meggazdagodott belőle. Ahogy JJ Cale-ből is.
Ez a kis közjáték aztán kissé rányomta bélyegét a további hangulatomra. Később - leküzdve egomat - felülemelkedtem a faramuci helyzet adta kedélyállapoton és eszembe jutott, milyen szép is az élet.
"Aqua City Zalaegerszeg". Így hívják ezt a csúszdaparkot. Meg ne kérdezzétek, hogy miért nem "Vízi Város Zalaegerszeg" a neve! A nyár folyamán meglátogattuk Kehidát, Karost és Zeget is. Ez utóbbi a nyerő. Magasan! Igaz, télen nem üzemel - marad Kehida. Azt is szeretjük.
Délután háromtól este nyolcig karcoltuk hab testünkkel a csúszdákat. Pontosabban a csúszdák ejtettek rajtunk sebeket. Egy kígyószerű alagútból úgy pottyantam ki, hogy hirtelenjében azt sem tudtam hol vagyok. Az egyik kanyarban az orromat, a másikban a fejemet, a harmadikban a könyökömet, a negyedikben pedig a maradék csontozatomat ropogtatta a fröccsöntött műanyag.Tünetek: szédülés, zúzódások, lila foltok, részleges mozgásképtelenség a bal karomban. Hangulatilag viszont felszabadító érzés volt. Adrenalinbomba. Bulcsúkám tudja leginkább érzékeltetni a hatást: "csiklandoz a kukim, annyira izgulok"
Többször írtam már, hogy Keszthelyt az utóbbi években az összes környező település lekörözte. Kicsit többen voltak Zegen, mint a keszthelyi Helikon strandon, no. Nem értem, miért ne lehetne a part mentén valahol egy hasonló objektumot kialakítani, akár koncesszióban egy vállalkozóval. Ennek hiányában ne csodálkozzunk, hogy turizmus szempontjából Keszthely kiesik a pikszisből és elesik a bevételektől! Hallod, Ferenc? E kérdésben sem tudok nem egyetérteni magammal. Azanyámhétszázát!
Vége a "szezonnak". Miért, látta valaki? Tegnap esti infó, hogy az M7-es Pest felé vezető oldala fullra beállt. És ezek még nem is bevándorlók. Csupán a hazafelé igyekvő, főként budapestiek. Már majdnem azt írtam, buta pestiek. Ilyet persze még csak gondolni sem merek. Nem is akarok! Elnézést is kérek gyorsan az el nem követett gondolatbűnömért minden egyes pestitől, meg budaitól! Ez a vasárnapi népvándorlás amúgy minden hétvégén így alakul.
Megint betért hozzám egy külhoni család. Már meg se lepődök, a gyerek nem beszélni madjar. Biztosan Wellhellot hallgat.
Én a Rádiók helyett újra a régi cd-imet hallgatom. Ennek - és sokminden egyéb körülménynek - köszönhetően újjászülettem. No, meg a tegnapi útkereszteződésnél meg nem történt események jóvoltából. De azért azt se feledjük, hogy bármi is esik meg velünk életünk során, van egy felettes hatalom, amely dönt a sorsunkról. Tegnap megtapasztalhattuk. Talán tudunk vonni párhuzamot a tegnapi eset és életünk folyása között. A magamét tekintve bizonyosan. Útkereszteződés kellős közepén állok és el kell döntenem, merre tovább. Hogyan tovább. Ahogy az alábbi nótában is megénekli Robert Johnson - akarom mondani - Eric Clapton: