Az élet rövid. Nagyon rövid. Ez leginkább akkor derül ki számunkra, amikor már visszatekintünk az elmúlt évtizedekre és fejünket csóváljuk, amiért annyi mindenből kimaradtunk. Most épp nem a kapuzárási pánikra utalok, csak
általánosságban merengek. Szoktam mondogatni ismerősöknek, hogy én már akkor is többet éltem, mint az átlag, ha mostantól semmi egyebet nem teszek, csak ülök és mesélek. És valóban. Most is mesélek. Mesém viszont nem légből kapott, hanem élettapasztalatokon alapul. Emlékekből táplálkozik. Vagy épp aktuális történésekre hagyatkozik. Elemez, bírál, javasol, tájékoztat, véleményt formál. Amivel természetesen nem feltétlenül kell egyetértenie senkinek sem! Hiszen, az enyém is csupán egy vélemény a sok közül. Csakhogy nekem legalább van véleményem. Igaz, legtöbbször markáns, de alapot nem nélkülöző.
Nézzünk pár példát erre a közelmúltból, a teljesség igénye nélkül:
Médiamanipulációról, pánikkeltésről
Természetről, szerelemről, szeretetről
Kultúrák keveredéséről, rasszokról, rosszakról
Önazonosság-tudatról és annak hiányáról
A szubkultúrává degradálódott kultúrákról
A magyarországi minőségi zene mostoha státuszáról
Pár dologról, amelyekért érdemes élni
Korábban a kedvenc magyar zenekaromról
Molnár V. Józsi bá’-ról
Azt nem mondom, hogy tévedhetetlen vagyok, ne tessék félremagyarázni! Észérvekkel mégis meg tudom védeni álláspontom. Ellenben mások leginkább egyetlen szóval intézik ezt el: "hülyeség". Más véleményének ilyetén degradálása pont a bíráló személyét minősíti. Akkoriban tapasztaltam ezt leginkább, amikor egyes cikkekhez hozzászólogattam és ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel intézett el egy-egy "nagytudású". Érdemi, észérveken és/vagy tényeken alapuló, kulturált vitát nagyon ritkán sikerült megcsípnem. Ezért aztán fel is hagytam ebbéli tevékenységemmel. Manapság már csak a saját oldalamon írom meg éppen aktuális szösszeneteimet. Miként teszem ezt most is. Így aztán kötözködni sem nagyon tudnak az előbb említett "egyedek", hiszen itt azt, arról és úgy írok, ahogy nekem tetszik. Félreértés ne essék, építő jellegű kontaktusra természetesen vevő vagyok! Az ismeretségi kört tekintve, ez a profil (e cikk megjelenésének eredeti helye egy Facebook profil) eredetileg nem a sajátom volt. Politikai propagandaoldalként indult, majd kényelmi szempontokat figyelembe véve lett később a sajátom. Ebből adódóan aztán nagyon sok ismeretlen ismerős akad hozzá kapcsolódóan. Ami nem feltétlenül baj, hiszen mindenki úgyis csak azokat az ismerőseit figyelgeti itt a mátrixban, akik valamely okból érdekesek lehetnek számára. Örömmel tölt el, hogy miután felvállaltam a nevem és az arcomat is adtam hozzá ebben a közegben, azután meglepően sokan jelöltek ismerősként. Mi több, olyanok is, akikről nem gondoltam volna. Ez még inkább jól esett. Bevallom őszintén, én nem szoktam jelölgetni senkit. Nem azért, mert nem lenne kit, hanem azért, mert nem szoktam profilok után kutakodni. Még a FB által ajánlott "lehetséges ismerősök blokk" is rendre elkerüli a figyelmemet. Ez sem azért, mert nem akarom látni! Manapság inkább az aktuális ihlet adta gondolatokat pötyögöm ki magamból. Aztán az, hogy ezeket hányan olvassák, nem tudom megmondani. A kedvelések alapján nem gondolnám, hogy sokakat érdekelnének magvas ideáim. Az is lehet, hogy az olvasók közül többen vetik el, minthogy egyetértenének velem. Vagy egyszerűen csak nem tetszik a stílus, ki tudja. Mindenkivel nem lehetek kompatibilis! A jelölésekre visszatérve. A magam részéről megtiszteltetésként élek meg minden egyes felkérést. Ennek rendszerint hangot is adok egy köszönetnyilvánítás erejéig. Erre aztán a legkülönbözőbb válaszok érkeznek. Beszédes ezek elmaradása is. Van olyan is köztük, amelyen érezni, hogy hülyének néz az illető. Olyannal is találkoztam, főleg lányoknál, aki ajánlattételként tekint rá. Emlékeztek? - mint a tea esetében. Aztán van, aki jó néven veszi és maga is illendően reagál. Ez tetszik, de sajnos ebből van kevesebb. Sokkal kevesebb.
Zenei megosztásaim sem átlagosak, sokkal inkább réteg-orientáltak. Ebből adódóan szűk kört érdekelhetnek. Ahogyan egy adott témáról alkotott véleményem sem média-manipulált tömegképzetek gyűjteménye. Nem igazán szeretem azt sem, ha megpróbálnak beskatulyázni, ilyen-olyan párt, vagy eszme mögé. Van saját véleményem a világ dolgairól, nem kell nekem ahhoz mankó! Az igaz, hogy elkövettem én is hibákat életem során. Még egy pártba is beléptem, mert hinni akartam a megváltoztathatatlan megváltoztathatóságában. Tévedtem. Beismerem. Még mindig okosabb beismerni hibáinkat, tévedéseinket és ezeken változtatni, mint akkor is makacsul ragaszkodni hozzájuk, miután nyilvánvalóvá vált azok valódi arca. De elmondom azt is, hogy bárki bármelyiknek is elhisz bármit, az ugyanúgy tévúton jár, mint jártam én is. Nem fogok erről senkit sem győzködni, mert értelmetlen lenne, csupán megjegyeztem. Aki nem hiszi, majd utánajár. Aki nem jár utána, annak meg lelke rajta. Egyébként, amikor pár napig nem publikálok, többen sérelmezik. Érdekes, mert olyanok is mondják, akik a "kedvel" gombot nem igazán nyomkodják. Akkor meg miért érdekli őket, ha nem is tetszik nekik? Aztán rájöttem, hogy azok a témák, amelyeket feszegetek, túl érzékeny szegmensek. Vannak, akik egyetértésük esetén sem mernek hangot adni álláspontjuknak. Még egy tetszik gomb megnyomásával sem. Ezt is megértem, hiszen bármennyire törekszem rá, még mindig nem tudok elég árnyaltan fogalmazni. Ez vagyok én. A habitusán nem igazán tud változtatni az ember. Bár, korom előrehaladtával vehemenciám is visszafogottabbá vált. Azt is tudjátok már rólam, hogy az élettől új esélyt kaptam a boldogságra. Olykor kellenek a pofonok, hogy az ember fia észhez térjen. Avagy felébredjen. Esetleg belássa hibáit. Senkinek sem könnyű váltani, változtatni. A túléléshez viszont szükségünk van rá. Én sem gondoltam volna, hogy tragédiákat pozitív változásként élhetek meg. Nyilván nem fogom elásni magam a kertemben, hanem továbblépek. Életösztön. Úgy munkál az emberben, mint egy ötliteres V6-os. A lélek az, ami életben tarthatja a testet. A lélek viszont éhes. Éhesebb, mint a test. Amíg a test étek hiányában kis idő elteltével elsorvad, addig a lélek egy kis kényeztetésre újraéled. A lélek alamizsnája a szeretet. Szeretetet viszont csak úgy kaphatunk, ha előtte adunk is. Sőt, adni felemelőbb, mint kapni. Amikor a szereteteddel boldoggá teszel valakit, az téged felmagasztal. Felvértez erővel. A lélek erőre kap benned. Ettől a ponttól kezdvén már csak felfelé vezethet az út, nincs megállás. Belátható, hogy az anyagi javak hajszolása nem vezet jóra. Helyette a lelki békére való törekvés adhat értelmet az életnek. Szeretetben élni - ez az, amiért érdemes a világra jönni. És gyermekeket nemzeni. Végtére is a klasszikus értelembe vett család az, aminek létrejötte által beteljesedik a világ küldetése. No, de mi van akkor, ha egy rossz választás miatt a boldogság helyét átveszi a szenvedés? Ezt a legtöbben már megtapasztalhattátok. Mi több, manapság ez a trendi. Nos, ezek alapján én is trendi srác vagyok. Az ember óvatossá válik. Fél az ismétlődéstől. Nem szeretne belelépni megint ugyanabba a kátyúba. Azt vallom, hogy nem bele-, hanem átlépni kell azt a kátyút! Csupán hinni kell benne! Mert bizony, vannak olyan dolgok, amikben előbb hinnünk kell ahhoz, hogy megláthassuk/megtapasztalhassuk őket. Higgyétek ezt el nekem! Higgyetek benne! Higgyetek magatokban! Ez utóbbi a legfontosabb. Nem is tudom, miért kanyarodtam el az eredeti témától. Volt egyáltalán feldobott kő? Mostanság sokszor csak csapongok. Gondolom, nem is nagyon tudtok követni. Iszonyú forró volt ez a nyár. De visszasírjuk még. A fűtési szezon sokszor nyolc hónapig tart. Igaz, hogy nincsenek már tartósan mínusz húsz fokok, fűteni mégis kell. Toppon kell lenni ahhoz, nehogy depresszió közeli állapot legyen úrrá rajtunk! Január-februárban, farsangi időszakban pláne, bulikat kell szervezni! Hallod, Laura? Stresszoldás gyanánt. De ne menjünk ennyire előre az időben! Erősen remélem, hogy mostantól ránk köszönt a vénasszonyok nyara! Ami egész karácsonyig eltarthatna. Ilyenkor még a Balaton vize is kellemes, úszásra alkalmas lehet. Elkezdődött az iskola. Az egész napos tanítás miatt még inkább elsorvadnak a családok. Keveset vannak ugyanis együtt. Ám ez csak az egyik oka nemzetünk széthullásának. Az elvándorlás és a bevándoroltatás, a tisztes megélhetés hiánya, mind-mind ludasak. No, meg a mindenkori politikai ”elit” idegenszívűsége. Nyakig benne van természetesen a média is. De ezekről már írtam bővebben, fentebb ajánlottam linkeket szíves figyelmetekbe. Mára ennyi jutott hirtelenjében eszembe. Köszönöm, hogy elolvastatok! Az én Istenem vigyázzon rátok! Akkor baj nem érhet Benneteket! Kedvenc magyar zenekaromat ma sem ússzátok meg. Nem adom fel azon célkitűzésem, hogy megszerettessem Veletek! Csodálatos élmény. Bizony mondom Néktek, ez a muzsika lélekápoló. Csupán idáig el kell jutni. Én katarzisként élem meg minden hangját, minden verssorát. Higgyétek el, nem álmodom!
(Eredeti megjelenés 2015.09.03. https://www.facebook.com/nagy.testverek.9/posts/894950030598343)
Nagycsuri 2015.11.11.
