Mint azt már említettem Néktek, szívesen visszamennék az időben, a '90-es évek elejére. Mivel ez egyelőre lehetetlen, be kell

érnem a zenei időutazással. Kedvenc magyar zenekarom segítségével ezt rendre meg is teszem. Addig úgyse nyugszom, míg meg nem szerettetem Veletek! Amúgy, Einstein szerint, bizonyos féreglyukakon keresztül a tér görbítésével elképzelhető az időutazás. Egyszer biztosan sikerül, kivárom. Addig is, a Barbaro-t hallgatván még messzebbre is sikerül kalandoznom. Zenéjük az ősi gyökerekből táplálkozik, modern köntösbe csomagolva. Jól megférnek a korabeli dallamok és az aktuális hangszerek egymás mellett. Sámánének szerű előadásmód, Jorgosztól. Gibson gitár és Marshall erősítő, Hendrixes hangzásvilággal, Cziránkutól. Autentikus hangkavalkád szaxofonon, Nikola Parovtól. Elemi erejű dobok, Herpaitól és az ország egyik legjobb basszerosa tolja alá az alapot, akit úgy hívnak, Zsoldos Tamás. Élmény. Nem hisztek nekem? Hallgassátok csak meg! Való igaz, a felvétel minősége kissé archív hatású, de még így is katarzisként hat. Van a tarsolyomban amúgy jobb minőségű Barbaro koncert is.
A tegnapi Ocho Macho koncert számomra némiképp csalódás volt. Mivel Sergent Garcia-t imádom és nyilvánvaló, hogy a Macho-t róluk mintázták, vártam ugyanazt a hatást. A koncert végéig vártam, de nem jött. Hiába no, nem vagyunk latin skacok, punnyadtabb a vérmérsékletünk. Talán nem is kellene erőltetnünk! Kevés az eredetiséget tükröző zenekar e honban. Mindenki csak másokat másolgat. A Barbaro viszont unikum e tekintetben is. Bár az újkori felállásban vélek felfedezni némi King Crimson-os beütést, de annyi baj legyen! Ettől talán még sármosabb a zenéjük. No, nem machós, csupán magyaros, de a szívemnek ettől még kedvesebb.
Ma nem úszom, legfeljebb, ha kiállok az esőre. Ha valakinek kedve támadna beszélgetni velem, szeretettel várom a sétálóutcán. Addig is, míg a Napocskát várjuk, csók Mindenkinek!

(Eredeti megjelenés 2015.07.27. https://www.facebook.com/nagy.testverek.9/posts/875801262513220)

Nagycsuri 2015.11.12.