A '70-es évek részben a Progressive-Rock jegyében teltek. Erősen rétegzene, amiben együtt munkál a
népzene, a klasszikus zene, a blues, a jazz és a rock. - Ebben az időben születtek a legjobb Prog-Rock lemezek: Yes, Jethro Tull, King Crimson, Genesis, Pink Floyd, Colosseum, ELP, Focus, Gong Gentle Giant, Van der Graaf Generator, Frank Zappa, - hogy csak egy párat és az ismertebbeket említsem. A legtöbb Prog-Rock bandatag a klasszikus szférából "igazolt át".
A '80-as évek aztán a rock szempontjából a kínlódások évtizede volt. Legalábbis a '60-as, '70-es évekhez képest mindenképpen. Ha szebben akarok fogalmazni, akkor azt mondom, az útkeresés évei voltak. Nehézségekbe ütközött a megújulás. A tudatmódosító- és tágító szerek használata és az azok "mellékhatásaként" kiforrott lemezek már a múlté. A '60-as évek végén, a '70-es elején ugyanis még ésszel használták ezeket és tudták hol a határ. Valóban sámáni magasságokba emelt egyes előadókat és különleges zenék születtek azok hatása alatt. Gondoljatok csak a Beatles: Bors Őrmesterére. Vagy a Rolling Stones: Their Satanic Majesties Request-jére. Egyik sem volt progressive zenekar, mégis ez a két lemez vitán felül ebbe a kategóriába sorolandó. Meghaladta a korát, előremutató és különleges volt mindkettő.
A '90-es években kezdett teret nyerni az un. Word-music. Azt sugalmazták, hogy új irány. Ha ez igaz lenne, akkor mit csináltak a fent említett bandák már jóval előtte? Hiszen ezeknél a Prog-Rock csapatoknál már akkor felfedezhető volt a stílusok keveredése, tekintet nélkül azok műfaji hovatartozására. Igaz, kicsit az arányok és a hangszerelés is más volt, de visszatekintve nyugodtan kijelenthetjük, hogy hordozták a Word-zene stílusjegyeit. Ezzel nem akarom azt sugallni, hogy napjaink Word-zenéi értéktelenek, dehogy! Külön bejegyzést fogok szentelni azoknak is.
Alább egy skót gyökerű zenekarnak egyik kiváló koncertjét ajánlom figyelmetekbe. - Jethro Tull - Jól kivehető zenéjükben a felsorolt stílusok mindegyike. Hallgassátok értő füllel!
Nagycsuri 2015.11.13.