Mivel a koncert kezdete előtt pár nagyon okos ember elmondja, mit is kellene kihallanunk az elkövetkező produkcióból, ezért most mellőzném a véleménynyilvánítást. Csupán néhány

negatív és pozitív csengésű jelzőcskét vések ide, ami hirtelen eszembe jutott a koncert katartikus transzszubsztanciációja közepette:

- sznob

- művészkedő

- modernkedő

- progresszívkodó

- meditatívkodó

- underground

- ?

Az 50. percnél már kezdtem erősen hiányolni a történéseket. Néhány alaptémát ugyan véltem felfedezni, de azok minimalista jellege miatt csupán csalódottságot éreztem. A gitárból elővarázsolt hangkavalkádot már évtizedekkel ezelőtt is megtapasztalhattuk, különböző előadóktól. Semmi korszakalkotót nem éreztem Eivind játékát, stílusát illetően. "Megöl a technika" - szoktuk volt mondogatni, amikor a hangszeres játék helyett a hangeffektusok erdejében vesztünk el. Még a szebb napokat megélt ECM lemezkiadó is szentelt neki stúdióidőt. Talán az azért figyelemre méltó, hogy jellegtelen mivolta ellenére van rá érdeklődés. Na, ezt csinálja utána valaki! Igaz, Budapesten bármit el lehet sütni. Ott mindenre van vevő, érdeklődő. A kultúra fellegvára. Állam az államban. Van pénz. Vidékre viszont már nem marad belőle. Nyugtázhatjuk, hogy egy meglehetősen szűk kör egymás között önkényesen osztogatja közös javainkat. Végül is, ezt sem lenne egyszerű utánuk csinálni. Hogy miért nem? Mert ugyanazok nekünk már nem engedik. Nem bizony.

2017.07.11. Törölték a fenti videót. Kár, pedig példaértékű volt. Itt egy másik. Nem hinném, hogy csalódást okozna, bár én magam ezt már nem szenvedtem végig:

Nagycsuri 2016.09.21.