Többször emlegettem már a Colosseum nevű zenekart, számos bejegyzésemben, de eleddig nem tértem ki rá bővebben. Most sem fogok!
Azé' pár szót engedjetek meg nekem!
Ez a csapat is abban az ominózus időszakban keletkezett ('60-'75), amikor megtörténtek a nagy dolgok. Messze a legjobban sikeredett lemezük az alábbi koncertfelvétel, '71-ből. Dögös, dinamikus, érzelmes. Zeneileg, egyéni hangszeres tudásban kifogástalan. Chris Farlow pedig egyedi énekstílusával emelkedik ki a sok-sok kapahangú szerencsétlen közül. A dobos is egy érdekes szerzet. Ha jobban füleltek, kihallani a nem mindennapi ütlegelést tőle. Körbe rakta magát különböző dobokkal úgy, hogy ki se látszik a felső-tamok tengeréből. A gitáros finom szólói nyomán visz bele érzelmeket. A szaxis pedig forradalmasította eme hangszer könnyűzenében használatos módját, ugyanis olykor egyszerre kettőt is fúj. Nem tudni, hogyan bírta levegővel, de megoldotta. Van egy hosszabb rész a koncerten, amikor egyedül, háttérzene nélkül szólózik, ott kihallatszanak a nagyobb levegővételek. Csodálom, hogy nem ájult el.
Volt szerencsém őket élőben is látni/hallani. Kétszer is, hogy irigykedéseteket a végletekig fokozzam. Mindkétszer a Budai Várban. Méltó helyszín, hiszen királyokat láttunk vendégül. A törökök addigra már nyomokban sem voltak fellelhetők ottan. Jóval előtte annál inkább, turistaként lopóztak be és maradtak cirka 150 évig. Elfelejtettek hazamenni. A többi történelem, amely épp napjainkban ismétli önmagát. Sokan ezt figyelmen kívül hagyják és érvek nélkül erőltetik saját korai halálukat. És persze népükét is.
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”
- mondotta Jézus.
Aktualitásából mit sem vesztett ez a feloldozás. Nem tudni, hogy a liberális réteg gyerekei lesznek-e ennyire elnézőek és megbocsátók saját felmenőikkel. Mivel hitetlenek ők, erre vajmi kevés az esély. Nagyobb baj, hogy minket is magukkal rántanak. Már megint eltértem a tárgytól. Bocsika!
Visszatérvén a Budai Várba, felejthetetlen élmény volt mindkét koncertó. Sajnos, nem a Budai Borfesztivál keretein belül léptek fel, de így is visszaröppentettek bennünket a '70-es évekbe. Szívesen szálltam. Szinte ugyanazt a repertoárt tolták, mint a videón. Nem kopott meg, sem az ének, sem a gitár hangja. Össze is hasonlíthatjátok, teszek abból az időszakból ('94) is egy live-ot.
A Colosseum II. egy külön történet, arról majd máskor.
Isten áldjon Benneteket!
Live '71:
Live '94:
NagyCsuri 207.08.31.
