Fültanúja voltam egy érdekes beszélgetésnek, melynek konklúzióit az alábbiakban próbálom meg levonni...

A párbeszéd két - számomra addig ismeretlen - vásárló(m) között folyt. Nyugodt mederben, érvek, ellenérvek ütköztetésével. Anyázás nem volt, nagyon intellektuálisnak hatott. Miután megkínáltam őket megboldogult Jóatyám házi pálinkájával, megeredt a nyelvük. A kérdéskör már régóta izgatott engem is, érdeklődve füleltem. Nem szóltam bele, de raktároztam az elhangzottakat. Mint kiderült, mindketten professzorok (orvos és jogász), éppen ezért - a témát tekintve - meglehetősen meglepetten konstatáltam az elhangzottakat. Megpróbálom a diskurzus esszenciáját összefoglalni Felétek. Nem szó szerint idézek!

Fontos megjegyezni, ez esetben sem ítélkezünk, csupán gondolatébresztő karaktereket körmölünk! 

A talentumot nem diplomában mérik. A diploma csupán egy adott szakma. A talentum viszont isteni adomány. Amely kiváltság három diploma megléte mellett is sokaknál hiányosság. A megszerzett szakmáról szóló bizonyíték, mint diploma pedig még korántsem biztosítéka a valós szakmai tudásnak. A talentum viszont minden körülmények között és minden szereplő számára érzékelhető. Professzoraink ezzel természetesen nem akarták lebecsülni az un. értelmiséget, beleértvén saját magukat, csupán érzékeltetni kívánták a különbséget diploma és talentum között. Amely egyébként - a legtöbb esetben - fényévekben mérhető. Pláne napjainkban, amikor egy olyan rendszerben szereznek diplomát gyermekeink, amely rendszert ott vetettek el először, ahol kitalálták és bevezették volt. Tanult barátaink elmondása szerint, az egykoron világhíres felsőoktatásunk - pár egyetem kivételével - mára csak nyomokban tartalmazza korabeli erényeit. Profitorientáltsága mindenek felett álló. Így aztán egy halántékán már megőszült értelmiségi diplomaosztón mérhető szakmai tudása akár a többszöröse is lehetett egy bolognai rendszerben nevelkedett reinkarnációjának. 

A kívánatos persze az lenne, ha egy talentum szerez diplomát. No, de annak meg minek, ha épp egy olyan szakma sem érdekli, amely diplomához kötött? Megforgattam? Nem baj, rágódjatok csak rajta! Professzoraink véleménye szerint, az un. értelmiség kérdéskörében kiemelt figyelmet érdemel a pedagógus-társadalom. Külön kaszt. Olyannyira, hogy ugyan a diploma megszerzését a legtöbb esetben a tanulással megszerezhető tudáshoz kötik, ám azt már korántsem vizsgálják például, hogy az adott kolléga alkalmas-e a tanításra és a pedagógiai feladatok ellátására. Úgy, mint gyermeknevelés, fegyelmezés, pszichológia megfelelő alkalmazása, hogy csak a legalapvetőbb elvárásokat hangsúlyozzam. Természetesen, ahogyan én is, úgy - gondolom - mindenki, találkozott már olyan tanítóval, aki alkalmas volt feladatára:

"Én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon

taní-

tani!" 

Nos, ahogyan József Attila is utal rá, az igazi tanítókat nem feltétlenül az iskolák katedrálisán kell keresnünk. A talentum ugyanis - mint fentebb már jeleztem - isteni adomány. 

Waltari:

"Az ember sok mindent megtanulhat, de a tanulás nem tudás. Az igazi tudás kizárólagos forrása a veleszületett bizonyosság és az isteni értelem."

A fenti gondolatokat egy egyetemi tanár is megerősíti:

NagyCsuri 2017.08.29.

Frissítés 2018.01.04.:

A fentiekhez kapcsolódó és az abban foglaltakat alátámasztó írás, egy meglett értelmiségi tollából, amit IDE kattintva olvashattok el! A cikk taglalja azt a hazai rossz berögződést, miszerint nem a tudás, hanem a papír számít, illetve annak problematikáját, hogy az átkosból átmentett uram-bátyám mentalitás még napjainkban is virágzik. Arról is említést tesznek a hozzászólók, mely szerint a felsőoktatásunkban pont a lényeg sikkad el a sok felesleges anyag között. Ez utóbbit egyébként a fenti videóban, Orosz László is sérelmezi.