Közismert, hogy az Európai Unió Alaptörvényéből kivétetett az a kitétel, miszerint egyik fundamentumát a kereszténység képezné. Vajon miért tettek ilyet ennek a mesterségesen erőltetett képződménynek a "megválasztott" vezetői, hiszen ez az alaptétel volt az egyik alappillére e közös kultúrkörnek.
A minap hallottam a rédióban, hogy ennek az identitásától megfosztott kontinensnek az igen tisztelt vezetői a genetikailag manipulált (a továbbiakban: GM) élelmiszerek kereskedelmi forgalmazhatóságának a követelményeit megváltoztatták. Mégpedig oly módon, hogy az ellenzőinek kellene bizonyítani a GM élelmiszerek káros hatásait. Ellentétben azzal a jól bevált gyakorlattal, miszerint a gyártó cég - ha kell - akár több éven keresztül is teszteli az adott terméket, hogy alkalmas-e emberi fogyasztásra. Lásd, a gyógyszerek esetében (bár, napjainkra sajnos ezen a területen is lazítottak a gyeplőn)! Az ellenzők maguk a fogyasztók, illetve azok tudatosan élő tagjai, akiknek a bizonyításhoz nem áll rendelkezésükre a kívánt eszköz. Az államnak viszont igen. Az Európai Egyesült Államoknak pedig még inkább. Ha már ezeket a multicégeket nem tudják rákényszeríteni az amúgy mindenki számára kívánatos eljárásokra, vizsgálatokra, akkor hát tegyék meg az erre hivatott szervek! Minden esetre, a tagállamok által "összedobott" bankjegyekből bőven telne a tanulmányozásra, ám ez valakiknek az érdekeit nagyban sértené. Megint az a büdös pénz és a lobbiérdek. Mi más.
Jut eszembe, volt egy jó kis áméríkáí film (nem csak rossz dolgok jönnek ám onnét, ott is élnek értelmes emberek), aminek már a címe is beszédes és napjainkban is aktuális: Amikor a farok csóválja. Simán ráillik a Mammonimádó európai politikai "elitre". És persze annak farkára. Volt egy másik film is, ami idevág: A dzsentlemanus. Ez viszont már részben magukat a választókat minősíti, ugyanis a történet szerint csupán az ismert névre voksoltak, de valójában fogalmuk sem volt kire és miért. Ismerős? A film ezen kívül a kimeríthetetlen korrupció és a tisztesség küzdelméről szól.
Valaha a kereszténység - minden hibája ellenére - egy hatalmas embertömeget magába foglaló identitás volt. Mint ismeretes, minden ilyen közösség érdekérvényesítő erővel bír. Mivel köztudott, hogy Európa népének jelentős hányada ateista, így ez a hajó már elment. Marad a politikai garnitúra, akik viszont nem csak hitehagyottak, de buták is, mint az a bizonyos ződ' gyep. Nem lehet ugyanis másként értékelni, ha valakinek az egészséges és persze minimum kívánatos önvédelmi reflexe elhagyja, mint Mari nénit a lótenyésztő. Eddig azt hittem, hogy a mentálisan sérült emberek szorulnak ilyetén segítségre, de tévedtem. Úgy tűnik, a jövőben a "politikus" jelzőt tekinthetjük egy adott pszichiátriai kórképnek. Diagnózis felállítva, pont.
Az embereknek szükségük van hitre. Valamiben hinni kell, különben céltalanná válik az élet. A hitét mindenki maga választja meg, szabadon. Legalábbis, Európában így van. Még egy darabig. Meddig? Amíg az új honfoglalókból verbuvált kritikus tömeg meg nem képződik. Egyébként kontinensünkön akkora a vallásszabadság, hogy manapság egyre szaporodnak azok, akik tárgyakban vélik felfedezni önazonosságukat. Materializálódunk.
Keresztény hovatartozásunk ma már nem a vallásban teljesedik ki, hanem mindabban, ami körülvesz minket. Amit eleink ezen azonosságtudat zászlaja alatt megteremtettek. Keresztény kultúrkör - így lehetne összefoglalni. Életstílusunk, erkölcsi értékrendünk összessége. Már ami megmaradt belőle, ugyebár. Mégis, ez a klasszikus európai életforma képezi az alapját összetartozásunknak.
A föníciaiak életre hívták a pénzt, mint kézzel fogható hit-helyettesítő eszközt. Persze, akkor ők még nem voltak ezen nézőpont tudatában. A főmufti neve, Mammon. A ma embere már menthetetlenül Mammon foglya. Aki nem hisz benne, az is, hiszen a "sárgákat" neki is fizetnie kell és enni is kell valamit. Nem elég a spirituális kielégülés, tapintani, fogni, érezni akarja. A pénz fizikai volta, illetve annak anyagi javakra való átváltása ezt teszi elérhetővé. Csupán azt nem veszi észre közben a delikvens, hogy míg a spiritualitás ad(na) egy stabil lelki elégedettségérzetet, addig a pénz - a pillanatnyi kielégülés ellenére - egy állandósult hiányérzetet teremt. Ennek felismerése mindenki számára más-más életkorban, illetve pillanatnyi lelkiállapotban következik/következhet be. No, nem törvényszerűen!
A napokban egy bizonyos film kapcsán tapadt rá a szemem a képernyőre. Nem kevésbé a fülem, ugyanis olyat talált rebegni egy némber, ami finoman szólván sem hétköznapi trend. Nyomban idézem is, csak az előzményeket vázolom, hogy nagyjából képbe kerüljetek. Szóval, főhősünk, Pat egyik nap rajtakapja feleségét egy kollégával a saját lakása zuhanyzójában. Milyen romantikus, nem? Erre - nem is értem, miért - Pat egészen hihetetlen módon bekattan és padlóra küldi a vetélytársat. Még szerencse, hogy közben a zuhanyrózsából szakadatlanul csobogó víz a patakzó vért nyomban eltünteti. Pat elmegyógyintézetbe kerül, mivel hirtelenségét elfojtani minden körülmények közt képtelen. Nyolc hónap után szabadul, szüleihez költözik. A továbbiakban pozitívan kívánja szemlélni az életet és valóban erre is törekszik, több-kevesebb sikerrel. Egy baráti vacsorán találkozik Tiffanyval, akinek nemrég halt meg a férje. A lány e miatt magát okolja, méltán pszichiátriai esetnek tekinthető ő is. No, mármost, az nyilvánvaló, hogy első látásra megtetszenek egymásnak, de van itt egy bökkenő. Pat valami érthetetlen okból még mindig szerelmes hűtlen ex nejébe, akivel szemben ráadásul távol-tartási végzés is terheli. Ezért aztán leveleket írogat neki, amelyek persze nem jutnak el a címzetthez. A lényeg, hogy Pat Tiffanyt kéri fel a postás szerepére, mire ő ellenszolgáltatást szeretne kicsikarni mentálisan megzuhant férfiúnktól. Valami táncversenyre akarja elrángatni, amúgy botlábú barátunkat. Az előbb említett vacsoráról angolosan távoznak, Tiffany megkéri Pat-et, hogy kísérje haza. Megérkeznek, majd a lány elmondja, hogy úgy érzi, a vacsora alatt megfogant valami kettejük között. Meginvitálja Patet, valamint jelzi, hogy külön lakrésze van, biztosan nem fognak rájuk nyitni. Ezek után a következőket közli a megdöbbent Pattel, idézem:
- Szörnyű, hogy focimezbe jöttél, mert gyűlölöm a focit, de ha leoltod a villanyt, megbaszhatsz!
Na, ekkor kaptam fel a fejem - mondom, "ilyen nincs" -, de tipegjünk csak tova! Erre, Pat védekezésül elmondja, hogy házas, mire Tiffany ugyanazzal vág vissza. Pat szerint viszont az nem releváns, mivel a férj halott. Tiffany hisztizik egy sort, majd pofon vágja Patet és ekkor felcsendül egy Led Zeppelin nóta, a What is and What Should Never Be. Katarzis. A következő képsorokat látni és hallani kell, ugyanis, Pat hazatérvén a házassági videót keresi, ám nem leli. Fokozódik a drámai feszültség, miközben még mindig a Led Zeppelin hasít a képsorok alatt. Fenomenális a film, sziporkázó humorral és életszagú cinizmussal fűszerezve, amely hangulatot végig sikerült a rendezőnek fenntartania.
Megint elkalandoztam, de a dolgok összefüggenek, illetve egymásból következnek, csupán mögéjük kell tekintenetek. Politika-feminizmus-hedonizmus-ateizmus-szabadság helyett, szabadosság-családok, majd nemzetek széthullása-fajok fajtalankodása-rasszok rosszalkodása-Mammon-Média-Hollywood-Európai Egyesült Államok-Globalizmus-Új Világrend... A sort a végtelenségig lehetne bővíteni.
A téli hónapokban külföldön dolgozom. Ez már a második szezon, amit - kénytelen-kelletlen - a szeretteimtől és az otthonomtól távol töltök. Idén viszont már sokkal testhez állóbb munkát végzek, mint tavaly. Valamint, három-négy hetente hazajárok és két-három hétig itthon is maradhatok. Ez a fajta életmód ugyan nem a legkívánatosabb, de kibírható. Semmi más nem indokolja egyébként a száműzetést, mint az a mocskos pénz. Tízből kilencen ugyanis a hitelüket törlesztgetik, amit az otthoni fizetésekből képtelenség kigazdálkodni. Megjegyzem, benne vagyok én is a kilencben. Az uzsora okai ismertek, de most nem ez a téma, lépjünk túl rajta! Pályakezdőknek kötelezővé tenném a kiküldetést. Az új tudással, tapasztalatokkal és nyelvismerettel felvértezvén pedig a hazatérésüket segíteném. Ehhez persze idehaza is nyugati fizetések dukálnának. Ám meggyőződésem, hogy amire a honi honoráriumok elérik a külhonit, az árak minden tekintetben az egekbe szöknek és überelik a nyugatiakat. Mondom, minden tekintetben! Egyébként, a lakhatás, rezsi és szolgáltatások kivételével már most is drágábbak vagyunk gyarmattartóinknál. No, de miket beszélek itt, hiszen már manapság is ezer ejró környékén járnak a keszthelyi új építésű lakások négyzetméter árai. PestBudán pedig 3000 ejró egy talpalatnyi. Ezek már hasonlatosak egy-egy német régióhoz. Elhiszitek nekem, hogy a mainál is sokkal nagyobb tömegek fognak még lejjebb csúszni, mire csak a nyugati legalja fizukat utolérjük? Nálunk is beköszönt a tömegek számára kifizethetetlen bérleti jogviszony, mely ontja majdan a hajléktalanokat,. No, persze, mint napjainkban, úgy akkor is lesznek szemfüles hímek, akik kihasználják a csőbe húzott szebbik nem jóhiszemű képviselőit és koszt-kvártély fejében - a verés mellett - olykor meg is dugják őket. Hiába, no, nagy az Isten állatkertje.
Valamit el kell regéljek Néktek a németországi kiküldetésem kapcsán! Olyan munkát végzek, amivel beautózom egész Germániát. Szinte szüntelen "száguldozunk". Egyébként, az országot pókháló szerűen szövi át az autópályarendszer. Hihetetlen profi az infrastruktúra. Ennek ellenére, olyan sok az autó és az állandó útépítés, hogy rendre forgalomkorlátozásokba botlunk. Ezt úgy jelzik az utak mentén, hogy Stau. Dájcslándot pedig már át is kereszteltük, Stauland-nak. A gazdaság szárnyal. Mindenütt gyárak, üzemek, nem kicsik. Csak ámulok, hogyan lehetséges az, hogy a német fizetések kontra kínai árudömping ellenére életben marad - mi több - az egekben a deutsche Wirtschaft. Na, szóval, szeljük a kilométereket, egy minden tekintetben karakán és talpig becsületes földimmel egyetemben. Minden nap más-más hotelben héderezünk. Korrekt a cég, mindkettőnknek külön szoba dukál. Hol jobb, hol kevésbé kecsegtető csillagzat alatt, ami az éppen adott szállás minőségét illeti. Eddig egyébként egyik sem verte ki a biztit. A lényeg, hogy igyekszem nyitott szemmel kémlelni a környéket.
Amit viszont látok, az nagyon nem tetszik. Például, az egyik nap késő délutánján, erőteljes szürkületben arra lettem figyelmes, hogy egy narancssárga mellény közeledik felém. Mellmagasságban sétált, hirtelen ránézésre kigyúrt felsőtestet képzeltem mögé. "Horrorisztikus hallucináció" - gondoltam magamban. A felhők baljós árnyként úsztak a fejem fölött. Meglehetősen alacsonyan, ami még félelmetesebbé tette ezt az érzéki csalódást. Már-már bepánikoltam, ahogy a fekete lepelként rám telepedő és egyre nehezedő Égbolt alatt a Végzetet véltem szembe jönni velem. "Mi ez?" - kérdeztem magamtól - fóbia, szorongás, iszony, paranoia, rettegés? Mire mindezek a gondolatok átfutottak az egyik féltekéből a másikba, kezdett kirajzolódni a valós kép, mely a mellényt volt hivatott kitölteni vala. Amint a közelembe lopózott, rögtön láttam, hogy a narancs mellény egy fekete nadrágba és egy fekete pólóba burkalózott fekete skacot rejteget. Akit addig a napszentület összemosott az anyatermészettel. A légzésem helyreállt, a hideg ellenére testemről patakzó verejték elillant, a Mátrixból visszatértem a valóságba. A fellegek és a fekete fickó viszont nem fikció volt. A srác rezzenéstelen arccal sétált el mellettem, ő az egészből semmit sem érzékelt.
No, de miért is meséltem ezt el?
Azért, mert ez alatt a közel két hónap és pár ezer átautózott kilométer alatt én ennyi feketét, arabot és egyéb nációt még életemben nem láttam. Aki nekem azt meri mondani, hogy ez nekünk (európaiaknak) jó, azzal nem állok szóba többé! Amerre megyünk, mást se látunk, csak muszlimoktól hemzsegő városrészeket. Már a falvakban is fel-felbukkannak, de a városok a legfertőzöttebbek. És valóban szétterítették az új honfoglalókat, egész Dájcslánd területén. Essenben egy olyan hotelben háltunk, amelynek egyik szintje kizárólag migránsokkal volt feltöltve. Állítólag, a német kormány hatalmas pénzekkel dotálja az ilyen befogadó komplexumokat. Mi több, van olyan város, ahol egy egész háztömbbel jutalmazták a haldokló német nép megmentőit.
Frissítések:
És már elkezdődött a családegyesítés! Mind segélyből élnek. Ismerős? Ne feledjük, azé az ország, aki teleszüli! Egy korábbi bejegyzésemben találtok egy videót, amiben német fiatalok beszélnek a kialakult helyzetről. Itt pedig egy német FB oldal - a Kulisszák mögött - tett közzé egy posztot, ami alatt rengetegen elmondják ellenérzéseiket. További bizonyítékok a migrációval összefüggő anomáliákról itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt, itt, itt! Szemléletes bizonyítás az önáltatásról, itt! Egy videó azoknak, akik szerint a migráció álprobléma! Korábban már írtam, hogy Németországban szájkosarat hordanak. Még egy videó, első kézből! Nocsak, nocsak, Merkel Mama elismeri? Az Index ugyan elfelejti megemlíteni a garázda elemek faji hovatartozását, de a videó árulkodó! Már a NYT sem hallgat. Berlinben a bűnöző arab klánok azt csinálnak, amit csak akarnak. A négyszáz lelkes olaszországi Gorino falu népe nagyon nem akarta, hogy migránsokat hozzanak oda. Némi ébredés a dán kormányban is tapasztalható. A svéd gondolatrendőrség akcióban. A fősodor hazudik, a franciaországi zsidók kitálalnak. Olaszország talán még időben ébred. Svédországban is kidurrant a beilleszkedési álom. Németországban már az államnyelv is veszélyben. Párizsban csupán a szokásos. Németországban azért tapasztalható némi önvédelmi reflex. Svédország teljesen reménytelen. Ahogyan egész Nyugat-Európa is, hiszen folytatódik a megszállás. Az osztrák, Cenzúrázatlan nevű hírportál is kitálal, Vorarlbergről. Svédország - mint mindig - most is példát mutat neoliberalizmusból. Bécs is elesni látszik. Brutális gyilkosság a metróban!
Miként ez a videó is bizonyítja, nem minden német hordja fejét a seggében:
A fenti videó főszereplőjét - vélhetően a liberális szólásszabadság nevében - bebörtönözték:
"...amiért interjúkat készített, és a Facebook-oldalán tudósított egy muzulmán nemi erőszaktevő banda (angol eufemizmussal 'grooming gang') peréről."
Összefüggések a migráció, az őslakos népességfogyás, a kisebbségek népességrobbanása és a munkaerő-piaci anomáliák között:
Utolsó és egyben végső bizonyíték: Merkel: Az iszlám Németország része
Frissítések vége!
Egyik ismerősöm egy diskurzus során a német főnökének a következőket taglalta, idézem:
Az ember színe a fehér...
Később derült ki, hogy ez a Boss történetesen Hollandiából importált magának feleséget és a Frau, valamint vele közös gyermekük - bőrszínüket tekintve - erősen feketére sikeredtek.
Tanulság: a munkahelyen nem politizálunk!
Az első hét shabbatján elvegyültünk a düsseldorfi éjszakában. Van egy amolyan vigalmi negyed, ahol egymást érik a szórakozó helyek. Első utunk természetesen egy hagyományos német serfőzdébe vezetett, ahol a Világ egyik legjobb nedűjét abálják s mérik. Valamint egy helyi krájter likőr különlegességet, amit úgy hívnak, Kilipics. Több mint 30 gyógynövény kivonatából készült, közel 50 alkoholfokos, édeskés ital. Legurult pár a torkunkon. Miután utolsóként távoztunk a legendás folyékony kenyér patinás szentélyéből, bevettük magunkat pár zenés objektumba. Nem volt nehéz dolgunk, glédában álltak, egymás hegyén-hátán. Valami hihetetlen megérzéstől vezérelvén az első ajtó, amin benyitottam, egy '70-es éveket idéző funkys zenei világgal fűszerezett helyiségbe torkollt, amelynek felső szintjén blues-korcsma tombolt.
A '70-es évek funky-muzsikájáról jut eszembe egy bécsi történet:
Kétezres évek elején esett meg velünk az eset. Lenéztünk a Donauinsel-re. Ez a neve. Magyarul, Dunasziget. Hasonlatos helyek voltak ott is, mint Düsseldorfban. Egy elég szűkös funky-klubba tévedtünk, szinte beszippantott minket a zene. A Dj a pult mögött állt, nem lehetett nem észrevenni. Hendrixes fejszerkezete tisztán kivehető volt a sötétben. Fogsora a két hatalmas füle közötti teret teljes szélességében kitöltve világított, mint egy izzólámpa. Egyik kezében bakelitet, a másikban pedig egy akkora "rakétát" tartogatott, amely a vele járó szubkultúrát tekintve is formabontó volt. Ez utóbbiba olykor bele-beleszippantott, majd körbeadta a hallgatóság között. Szép, önzetlen gesztus volt. Mindenki boldognak látszott.
No, de térjünk csak vissza Düsseldorfba és a blues-kocsmába!
Miután a lépcsőfordulót megmásztuk, élő zene volt a jutalmunk. Blues-trió muzsikált. A repertoárjuk széles skálán mozgott. Motorhead, AC/DC, Guns, Gary Moore, Clapton, ésatöbbiésatöbbi... Akaratlanul is a CB zenekar jutott eszembe. Le is tanyáztunk egy időre, de aztán a többiek igényeit is ki kellett elégíteni, így a szomszédos helyeket is szemügyre vettük.
Az egyikben a '80-as, a másikban a '90-es évek disco-slágerei köszöntek vissza, emlékeztetvén a Colors-os időszakra, amikor még hamvas huszonévesként szolgáltam fel az italokat. Retro hangulat lett rajtam úrrá. Hurrá! A Colors-ról más történések is eszembe jutottak, de azokról majd máskor. A lényeg - amiről szólni kívánok Felétek -, hogy az egész környék hemzsegett az oda nem illő bőrszíntől. Lévén, Európa egy hagyományosan fehér kontinens, ugyebár (ellentétben áméríkával, ami már az indiánok kiirtása után multikultivá avanzsált). Volt ott minden, ami a kínálatot illeti. Patika jelleggel persze. Hajnalban aztán nagy létszámmal a helyi TEK is tiszteletét tette. Tisztá áméríká volt. Nagyon nem tetszett az sem, hogy a lányok jelentős része a feminizmustól megfertőzvén és e tekintetben a ló túlsó oldalára átesvén szajhaként élik meg hajadon mindennapjaikat. Terülj, terülj asztalkám effektus. Rongyként dobva magukat az egzotikus betegségek mezejére, majd továbbadva a kezelhetetlen vírustörzseket a bennszülött lakosság férfitagjainak és az erre fel nem készült egészségiparnak. A kiéhezett gyütt-mentek pedig meg is kóstolják a terített svédasztal adta ínyencségeket (Bizonyítékok, itt és itt!). Nem is tudom, mit éreztem akkor, leginkább hányingerre hasonlíthatott. Merkel multikultija beteljesedett, a folyamat visszafordíthatatlan. (A végkifejlet e tekintetben - borítékolhatóan - az lesz, hogy az amúgy is nagyrészt selejtes embertömeg végképp használhatatlan részét a keleti blokkra tukmálják) Ezen környékről a végén undorral távoztunk.
Breaking News: A német kormánytól kiszivárgott friss hír, hogy Afrika északi részén jelenleg hat millió, minden tekintetben kiéhezett, civilizálatlan fiatal áhítja az ejrópai kánaánt. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy ez még csak a gyenge kezdet! A valódi menekültek a globális felmelegedés miatt fognak útra kelni. Amúgy, véltek felfedezni némi összefüggést Európa elárasztása és a keresztény hit mesterségesen gerjesztett megrendülése között?
Évekig fellelhető volt az üzletem kínálatában egy White Power feliratú fekete póló. Már az utolsó darab figyelt a falról, amikor betévedt hozzám egy holland "család". Azért az idézőjel, mert fekete/fehér volt ez a família. Nyilván, örökbefogadás, rosszabb esetben, vegyes házasság végkifejletét érzékelhettem. Véletlenül az ominózus pólóra tévedt a tekintetük. Rám nézett a fehér anyuka és csak annyit jelzett, hogy az ott biz' nem szép dolog vala. Szemrebbenés nélkül adtam kezébe a visszajárót, a tekintetem beszédesebb lehetett, mint a kedves vevő gyermekének bőrszíne. Ebben egészen nyugodtak lehettek! Azóta nem találkoztunk.
Szülőtársaimat - teljes felelősségem tudatában - arra sarkallom, hogy mielőbb írassák be gyermekeiket egy önvédelmi tanfolyamra! Erre az egyik legmegfelelőbb a keszthelyi Shaolin Kung-Fu Egyesület. Többek között azért, mert az alapító mester nem csupán kiváló bajnok, hanem egy kivételes testnevelő és nem utolsó sorban egy jó ember. Az önvédelem mellett embert farag a porontyokból is. Aki ott végez, félelemtől mentesen élheti az életét. És itt nem feltétlenül a fizikai erőnlétre gondolok csupán, hanem a lelki egyensúlyra, az önbecsülésre, a kitartásra. Ezek az alapvető értékek hiányoznak a mai Európát benépesítő fehér fajból.
További önvédelmi tanfolyamok itt és itt!
Konklúzió:
Minden gondolkodásra képes embertársamat arra kérem, hogy ne bagatellizálja el ezt a kérdéskört, mert a nyugati minták olyanok, mint a hülyeség - ragadósak. Lásd, neoliberalizmus! Tudjátok, nem az a baj a "neoliberálisokkal", hogy közöttünk élnek, hanem az, hogy a történelem során rendre ránk erőszakolták az összes aberrációjukat, melyeket izmusokként összegezhetünk. Ákos is megénekelte a rendszerváltás hajnalán:
Nyugati a zene, de keletre tart
És nem állja útját se tenger, se part
Persze nem biztos, hogy jót tesz neked
Ha kiszolgálják az ízlésedet
Húúúú, de sokat játszottuk ezt a nótát a katonaság alatt létre hozott bálibulizenekarunkkal. Szabályos őrjöngés, koncerthangulat jellemezte a közönséget, pontosan úgy, mint amikor a Lord zenekar Vándor című klasszikusát nyomtuk. Erről az éráról is körmölök később egy keveset.
Isten áldjon Benneteket!
NagyCsuri 2017.12.07. Folyamatosan frissítve!
